Ormos Imre-emlékérem

Az Ormos Imre-emlékérmet a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tanácsa alapította a Táj- és Kertépítészeti Szak megalapításának 25 éves évfordulója alkalmából 1988-ban. Az Alapító Levél szerint a Tanács törekvése az volt, hogy méltó emléket állítson a Táj- és Kertépítészeti Szak létrehozásában és az szakirány oktatásában több évtizedes munkásságával meghatározó szerepet betöltő Ormos Imre Kossuth-díjas tanszékvezető egyetemi tanárnak, valamint kitüntesse vele azokat a hazai és külföldi szakembereket, akik a tájrendezés és a kertépítészet terén kimagasló tevékenységet fejtettek ki, illetve akik a szakterület fejlesztéséhez nagymértékben hozzájárultak.

Az Emlékérem azon kiváló tájépítészek "életmű-díjává" vált az alapítás óta, akik a tájépítészeti szakterületeken kiemelkedő oktatási tevékenységet folytattak, tudományos eredményeket értek el, szakirodalmi, tervezői, építési vagy egyéb gyakorlati munkásságuk országos vagy nemzetközileg elismert, valamint kiemelkedő szakmai-közéleti, avagy szakigazgatási tevékenységet folytattak.

Az emlékéremben eddig részesültek:

Mőcsényi Mihály

Ormos professzor munkásságának továbbfejlesztője, aki a zöldfelületi vonatkozású városfejlesztés, illetve a szintvonalas tereprendezés terén kiemelkedő oktatói, kutatói, tervezői munkát végzett. A tájrendezés diszciplínájának, a regionális méretű - funkcionális, ökológiai, ökonómiai, esztétikai célú - meliorálás hazai kimunkálója és művelője, a modern tájfogalom megalkotója, az IFLA első magyar elnöke és az önálló egyetemi szintű Tájépítészeti Kar megalapítója. A Mezőgazgasági tudományok doktora, Hild-érmes, Széchenyi-díjas iskolateremtő professzor. Számos szakcikk, értekezés és könyvfejezet szerzője, nemzetközi kertészeti kiállítások magyar kertjeinek tervezője.

Dalányi László (1928-2007)

Munkásságának - oktatási, tervezési és tervezésfejlesztési tevékenysége mellett - kiemelkedő szerepe volt a táj- és kertépítészet szakterületének szakmai-társadalmi elismertetésében, a tájrendezésnek, a zöldfelület rendezésnek a területi tervezésben, területrendezésben betöltött szerepe érvényre juttatásában. Szakmapolitikusi pályafutásának csúcsát a ÉVM Műszaki és Tervezési Osztályának Főosztályvezetői posztján, illetve Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának első elnökeként érte el.

Dr. Radó Dezső (1922-2001)

Munkásságában két alapvégzettsége (a közgazdasági és a kertészeti) végig nagy szerepet játszott. 1962-től 1984-ig a Fővárosi Kertészeti Vállalat igazgatója volt. Jelentős volt a szerepe a főváros zöldfelületi irányításában, a zöldfelület-gazdálkodás vállalati alapjainak megteremtésében. Kiemelkedő a publikációs munkássága. A Radó-féle levélfelület-index számítás máig alapja a zöldfelületek értékességével, értékével, ökológiai mutatókkal kapcsolatos kutatásoknak. Szakmai-közéleti tevékenysége, várospolitikai munkája jelentősen hozzájárult a szakterület elismertetéséhez. A Levegő Munkacsoport alapító tagja. 

Dr. Krizsán Zoltánné (Szabó Marianna)

Szabó Marianna a BUVÁTI Zöldfelület tervezési osztályának vezetője 1973-ig, nyugdíjba vonulásáig. Kiemelkedő szerepet játszott a kertépítészeti tervezés és a zöldfelület-tervezés hazai gyakorlata, módszerei, vállalati szervezeti formái kifejlesztésében. Budapest zöldfelületi rendszer fejlesztéshez jelentős tervezői munkássággal járult hozzá. Számos hazai és nemzetközi tervpályázatot nyert, így a Nemzeti Pantheon, a Népliget rekonstrukciója és a Gellérthegyi víztározó rendezésére kiírt pályázatok díjnyertese. Kiemelkedő alkotásai a Gellérthegyi Jubileumi Park és a József Attila lakótelep zöldfelületi rendszere.

Molnárné Baló Borbála

1953-tól 1985-ig, nyugdíjazásáig a Lakótervnél irányító tervezőként működött. Kertépítész tervezői tevékenysége során számos lakótelep és városrész zöldfelületrendezési, kertépítészeti terveit készíti el, így Kazincbarcika, Miskolc, Várpalota, Veszprém, Szolnok városa és a főváros több lakóterülete terveit. Több jelentős hazai és nemzetközi tervpályázaton vett részt sikerrel. Szakmai munkája elismeréséül több alkalommal részesült kitüntetésekben, így 1984-ben Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kapott és „Az emberi környezetért” kitüntető jelvényben részesült.

Virág János

1945-től a FŐKERT-nél dolgozott munkavezetői, majd tervezői munkakörben. 1953-tól nyugdíjazásáig (1987) adjunktusként oktatója a Földméréstan, a Kerttechnika, a Tereprendezés tárgyaknak. Tudományos, kutatási feladatként behatóbban foglalkozott a gyermekjátszóterek technikai kérdéseivel, a kertépítési munkák gépesítésével, költségszámításaival különböző gazdaságos kertberendezési tárgyak tervezésével. Fontosabb tervei: Budavári udvarkertek rekonstrukciója; Veszprém, Betekints völgyi Arborétum kertrendezési terv; Tiszaigar arborétum rekonstrukciós terv és fejlesztés; Miskolc-Tapolca, csónakázó tó és környéke; Karcag, Kossuth tér kertrendezési terv.

Balogh András (1919-1992)

Több rangos díjjal kitüntetett képzőművész, rajztanár. Művészi alkotó munkája mellett kiemelkedő oktatói és szakirodalmi munkássága. 1949-től a Rajz, az Ábrázoló geometria, a Művészettörténet és az Esztétika c. tárgyak előadója. Meghatározó szerepe volt a  táj- és kertépítész hallgatók vizuális és művészeti nevelésében. Kutatási területe a kertművészet története, a kertművészet és a képzőművészetek kölcsönhatása. Legismertebb kötetei: A képzőművészeti giccs (1964), Magyarország nevezetes fái (1968), Kertművészet (1971). Életét mindvégig a festészet és a kertművészet együtthatása határozta meg. Hallgatói különösen szerették és tisztelték mély emberségéért, humánumáért.

Kalla Gábor

A Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalatnál 1958-ban kezdett dolgozni, zöldfelület-gazdálkodási osztályvezető, majd műszaki igazgató helyettes, később a vállalat megbízott igazgatója volt. Kiemelkedő a szerepe Pécs zöldfelületi rendszerének kialakításában. Figyelemre méltó eredményeket ért el a közparkok létesítésében, a városfásítás megszervezésében és kivitelezésében, a pécsi belvárosi rekonstrukciós munkákban, a parkerdő fejlesztésben, a parkfenntartás területén és a Pécsi Hőerőmű zagyterének kísérleti fásításában. A Pécsi Akadémiai Bizottság Kertészeti munkabizottságának tagja és egyben titkára volt.

Tarjányi Ferenc

Megszámlálhatatlanul sok közkert, közpark, intézménykert kivitelezésének volt irányadója (pl. a Budavári Palota udvarkertjeinek kivitelezése is a nevéhez fűződik). Rendkívül nagy ügyszeretettel és hozzáértéssel végezte munkáját. A tájépítész hallgatóknak rendszeresen vezetett gyakorlatokat, több mint százan – többek között külföldiek is – szereztek nála ismereteket a kivitelezés gyakorlati fogásairól. Tarjányi Ferencet kertépítők generációi tekintik mesterüknek, a közparkok növényanyagának felmérésével és értékelésével, történeti szakanyagok gyűjtésével példamutató munkát végzett, és mérce lehet minden e területen dolgozó szakember számára.

Fejér János (1925-2010)

Ormos Imre tanítványaként és munkatársaként kezdte meg szakmai pályafutását. Évtizedeken keresztül kiemelkedő szerepe volt a kertépítés-kivitelezés hazai gyakorlatának megalapozásában és fejlesztésében. Építésirányítási és minőségfejlesztési munkája mellett folyamatosan oktatott a kertépítészeti szakon és rendszeres résztvevője volt a szakmai közéletnek. Gyakorlati ismereteit, tapasztalatait ily módon több generációnak átadta.

Kiácz György

Ormos Imre tanítványa, majd később meghívására tanársegédje volt. A Főváros meghívására vette át a Fővárosi Kertészet főmérnöki munkakörét, majd annak igazgatója lett. Több évtizedes munkája során magas szintre fejlesztette a fővárosban folyó parképítési és fenntartási, valamint műszaki fejlesztési tevékenységet. Mindez elismert szakírói tevékenységében is megnyilvánult. Legismertebb kötetei: A fővárosi kertészet száz éve (1967), Kertmesterség (1972), A zöldfelületek fenntartása (1980)

Szendrői József

A főváros közcélú zöldfelületeinek kivitelezésében és fejlesztésük szakirányításában évtizedeken át kiemelkedő munkát végzett. Magas szintű tudását az egyetemi hallgatók számára a Kertépítészeti Üzemtan c. tantárgy előadójaként adta át. Szakírói és szakmai közéleti tevékenysége is jelentős. Legismertebb kötetei: A zöldfelületek fenntartása (1980), Gyepek és pázsitok létesítése és fenntartása (2003)

Dr. Mayer Antalné (Bozsó Irén)

1965-től a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola elvégzése után Kecskeméten kezdett el dolgozni. Itt megalapítója volt a kert- és tájtervezés oktatásnak, valamint más szakterületek, igazgatási- és egyéb hatósági intézmények előtti elfogadtatásának. Következetes, minden tekintetben a korszerűségre, de mindenkor gazdaságosságra törekvő gyakorlati tervezői munkájával hozzájárult ahhoz, hogy a tervezési feladatok elvégzésén túl az építmények megvalósítása is példamutató legyen. Ismeretterjesztő tevékenységével nagyban hozzájárult a kert- és tájépítészeti szakma hazai- és nemzetközi elismertetéséhez.

Andor Anikó

1969-ben szerzett kertépítészeti szakon egyetemi diplomát, majd a LAKÓTERV munkatársa lett. Ettől kezdve folyamatosan tervezői munkát végzett, elsősorban kertépítészeti terveket, környezettervezési munkákat készített kiemelkedően magas színvonalon, rendkívüli szakmai igényességgel és tehetséggel. Számos terve példaértékű és a hazai kertépítészeti tervezés csúcsát fémjelző munka. Ennek elismeréséül elsőként a szakmában ő kaphatta meg az Ybl-díjat. A LAND-A tájépítész iroda alapítója. Tervezői tevékenysége mellett a felsőfokú oktatásban konzulensként és óraadóként tevékenykedik. 2010 óta az NKA Építőművészeti Kollégium kuratóriumi tagja. 

Kokics Tibor

A Kertészeti Egyesülés igazgatójaként több évtizeden keresztül segítséget nyújtott a táj- és kertépítészek szakmai szerveződéséhez, rendezvényeihez és kiadványainak megjelentetéséhez. Szakmapolitikai munkássága jelentős. A Virágos Magyarországért Alapítvány és mozgalom egyik alapító tagja. Tevékenykedett a települési környezetállapot javításáért, a táj- és kertépítész szakma hazai elismertetéséért.

Sándor János

1965-től a Keletterv-nél zöldterületi tervezőként dolgozott. Tevékenysége településtervezési, városrendezési területre is kiterjedt. Esztétikai tanulmányokat végzett, majd 1978-ban a BME Építész Karán városépítési-városgazdasági szakmérnöki oklevelet szerzett. Tervezői munkája kiterjedt Hajdú-Bihar, Szolnok, Szabolcs-Szatmár megyék több településére. 1977-től a Debreceni Kertészeti Vállalat -, 1981-től a Debreceni Városgazdálkodási Vállalat igazgatója, a Kertészeti Egyesülés tagja, majd elnöke. A debreceni Ybl Főiskolán oktatói feladatokat is ellátott. Közel negyedszázados munkássága országosan ismertté és elismertté tette.

Dr. Misley Károly (1937-2012)

A VÁTI-ban tervező mérnökként majd vezető beosztásokban úttörő szerepet játszott a tájtervezés elfogadtatásáért a hazai tervezési, főhatósági gyakorlatban. Irányítása alatt fejlődött ki és vált általánossá az önálló tájtervezési szakági tervezés. Az ÉVM, BM, Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, KvVM, KTM kötelékében, különböző vezető beosztásokban komoly segítséget nyújtott a táj- és kertépítészeti szakterületeknek. Hazánk Buenos Aires-i nagykövete volt, a Magyar Kertépítészek és Tájrendezők Szövetségének elnöke volt és több ciklusban képviselte hazánkat az IFLA Nagytanácsban.

Szentpétery István (1926-2009)

1951-től mint irányító, majd vezető kertépítész tervező kiemelkedő munkát végzett a VÁTI és a LAKÓTERV zöldterületi osztályain. 1995 után a LAND-A táj- és környezettervezési műterem keretein belül tevékenykedett. Majd’ másfélszáz lakótelepi zöldfelületi tervezés fűződik a nevéhez. Tervező munkája mellett az egyetemi szakon, majd a karon több mint egy évtizeden át – meghívott előadóként – oktatta az ábrázoló geometria tárgyat. Aranydiplomásként, szakmai működésének elismeréseként vehette át az Ormos Imre-emlékérmet.

Dr. Örsi Károly

Már diplomatervében műemlékvédelmi témával, a siklósi várkert helyreállításával foglalkozott. 1963-tól Budavári Palota kertjeinek helyreállításán dolgozott főkertészként. Az OMF munkatársaként 1964-től feladata lett a műemléki kertvédelem, ill. a történeti kertrekonstrukció elveinek és módszertanának kialakítása. E – hazánkban úttörő jellegű – munkát kezdetben éveken át egyedül végezte. Kiemelkedő szerepet játszott a magyar történeti kertek feltárásában, helyreállítási tervek elkészítésében. A műemléki kertek archívuma létrehozásának kezdeményezője volt. Az 1971-ben megalakult ICOMOS-IFLA Magyar Történeti Kertszekciójának létrehozója, sokáig a szekció elnöke. 

Dr. Csemez Attila

1970 óta dolgozik egyetemi oktatóként. Munkásságával korszerűsítette a tájtervezés oktatását, megteremtette a térinformatikai oktatást a tájtervezésben. A tájtervezési és területfejlesztési szakirány vezető professzora, számos tantárgy oktatója. Továbbfejlesztette a tájértékelési módszereket. Részt vett az első hazai környezeti hatástanulmányok készítésében. Aktívan közreműködött törvénytervezetek, rendeletek, szabványok kidolgozásában. Irányította a tervezett Duna Nemzeti Park (Szigetköz) és a Duna-Dráva Nemzeti park területrendezési tervének kidolgozását. A Tájtervezés-Tájrendezés (1996) c. szakkönyv szerzője. 2008-tól a Tájépítészeti Kar dékánja.

Dr. Jámbor Imre

1969 óta dolgozik egyetemi oktatóként. Kidolgozta a zöldfelületi rendszerek c. diszciplina tananyagát, amelynek oktatását 1980-tól irányításával kezdték meg a táj- és kertépítészeti szakon. Kimunkálta a tájépítész doktori (Ph.D) képzés programját. Kezdeményező és meghatározó szerepet játszott a MÉK Táj- és Kertépítészeti Tagozat létrehozásában, amelynek 4 évig elnöke volt. Kezdeményezésére született meg a Tájépítészet, majd az ezt váltó 4D c. szakmai-tudományos folyóirat, amelynek alapító főszerkesztője. A „szabadtér” fogalmának bevezetője és a Szabadtérépítészet c. tantárgy kidolgozója. 2008-ig a Tájépítészeti, -védelmi és –fejlesztési Kar dékánja.

Kánnár László

1956-ban szerzett diplomát. Az ÉM Parképítő Vállalatnál első munkái a MOM Irodaház kertjének építése, továbbá a Kerepesi úti lakótelep munkáinak kivitelezése volt. Az ő kivitelezési irányítása alatt valósultak meg többek között a Műszaki Egyetem zöldfelületei, a Mezőgazdasági Kiállítás, számos iskola,  és kórház földmunkái és zöldfelületei. 1966-ban nevezték ki a FŐKERT parképítési ágazatához osztályvezetőnek, ahol 1968-tól főosztályvezetőként dolgozott nyugdíjazásáig, 1990-ig. Irányítása alatt új lakótelepek zöldfelületei, új közparkok épültek, régi közparkok újultak meg. Jelentős a gyakorlati oktatási tevékenysége is a szakirány vonatkozásában.

Pirk Ambrus

Diplomája megszerzése után öt évet a kivitelezésben töltött el – szándékosan. Később a VÁTI tervező munkatársa, ahol lehetősége volt szinte minden tervműfajt kipróbálni a lakókertek és parkok terveitől a településrendezési és tájrendezési tervekig. Elsők között alapított magánvállalkozást, ahol a szakma széles vertikumát gyakorolja. Számos tanulmányt készített, szakcikkei jelentek meg a sajtóban itthon és külföldön. Több éven keresztül előadásokat tartott és gyakorlatot vezetett a Műegyetemen és az Ybl Miklós Főiskolán. Országos tervpályázatokon három első díjas és számos díjazott pályázata volt, több város főterének kialakítása az ő keze munkáját dicséri.

Maurer-Klimes Attila

Tervezői tevékenysége a szakmán is túlnyúló gyakorlati ismeretekre épül. Legtöbb munkájának közös jellemzője: műszaki összetettség, átgondolt anyaghasználat, a növényfajok igényes kiválasztása. Munkái közül kiemelést érdemelnek: A tatai Angolpark, a balatonföldvári, a balatonkenesei és balatonfüredi kikötők, valamint az azokhoz kapcsolódó jacht klubok kertjei és a sok példaértékű villakert. Maurer-Klimes Attila megalakulásától kezdve a Budapesti Építész Kamara tagja. Több éven keresztül vett részt a táj- és kertépítész hallgatók oktatásában az Anyagismeret c. tantárgy meghívott előadójaként hazai és külföldi szakmai gyakorlatok vezetőjeként.

Baloghné dr. Ormos Ilona

Diplomája megszerzése után egy évig a Bécsi Kertészeti Vállalatnál gyakornokoskodott. Városépítési szakmérnöki oklevelet szerzett a BME-n. 1983-ban egyetemi doktori-, majd 1993-ban kandidátusi tudományos fokozatot szerzett. A Kertművészeti Tanszék első vezetője, a Kar első dékánja. Tanterv- és oktatási program fejlesztési tevékenysége elismerésre méltó. Tudományos tevékenysége a kertépítészet történet és műemlékvédelem területére terjedt ki. Számos idegen nyelvű és magyar publikáció szerzője. Nyolc éven át volt titkára az IFLA Magyar Tagozatának, valamint elnöke az ICOMOS Történeti Kertek Magyar Bizottságának.

Schuchmann Péter

1970-ben szerzett diplomát. Pályafutását a Pest megyei Tervező Vállalatnál kezdte, ahol először tervezőként, majd 1978-tól csoportvezetőként dolgozott. 1975-ben a BME-n városépítési szakmérnöki oklevelet szerzett. 1979-től a PESTTERV osztályvezetője, 1985-től általános igazgatóhelyettes és a településtervezési iroda vezetője. 1994-től a PESTTERV Kft ügyvezető igazgatója. Mintegy félszáz kiemelkedő fontosságú terv mellett nevéhez főződik a Budapesti Agglomerációs Törvény szakmai megalapozása. Több jelentős publikációja jelent meg. 2002-ben címzetes egyetemi docensi kinevezést nyert. A MUT elnökségi tagja, 2009 óta a MÉK-TKT elnöke. 

Petrányi Endre

1967-ben szerez kertészmérnöki diplomát az első, hivatalosan kertépítész szakon végzett évfolyam hallgatójaként. 1967-től 1994-ig a Sasad Mgtsz Kertépítő Ágazatnál tervező, előkészítő, építésvezető, majd telepvezető-helyettes. 1988-2008-ig az egyetemi szakoktatásban a kertépítészeti árképzés és kivitelezési gyakorlat oktatója meghívott előadóként. Magánvállalkozóként elsősorban sportpályák kialakítására és kivitelezési munkáira szakosodott. Az irányításával kivitelezett kertek, játszóterek, sportlétesítmények mértékül szolgáltak a kivitelezési munka színvonala, a megbízókkal, tervezőkkel való együttműködés, és a minőség szempontjából egyaránt.

Baraczka Katalin

1965-ben diplomázott Ormos Imre kerttervezési szakszemináriumának hallgatójaként. 1975-ben a BME Építészmérnöki Karán Városépítési- Városgazdasági szakmérnöki oklevelet szerzett. 1970 és 2005 között mintegy 30 tervpályázaton vett részt döntően nyertes pályaművek szerzőjeként, vagy társszerzőjeként. Számos kiemelkedő színvonalú kertépítészeti, ill. városrendezési terv szerzője. Kiemelkedő jelentőségű módszertani munkája a Budai Hegyvidék beépítésének felülvizsgálata (1991), amelynek témafelelőseként 6 kerület hegyvidékének városrendezési vizsgálatát és javaslatait fogta össze, kidolgozva a környezet védelme érdekében szükséges intézkedéseket.

Kecskésné Szabó Ildikó

1962-ben tájépítészként diplomázott, majd 1983-ban szakmérnöki oklevelet szerzett a BME városépítészeti szakán. 1962-1993 között a FŐKERT-nél, mint tervező mérnök, 1967-től mint a tervezés vezetője tevékenykedett. Számos fővárosi közpark, hazai és külföldi kertészeti kiállítások tervezője. Kiemelkedően magas színvonalú munkái között szerepel pl. a Városliget Rendezési Terve, a Károlyi kert, a Budai Vár Anjou-sétányának terve. Tervezői tevékenysége mellett 1984-2008 között mint c. egy. docens, a Szabadkézi Rajz és a Tervezésgrafika c. tantárgyak oktatója.

Dr. Rácz Tamás (1948-2015)

Tájépítész, vízgazdálkodási szakmérnök. 1972-76 között a VÁTI – ENSZ Termálturizmus Központi Tervező Osztály csoportvezetője, 1974-75 között a UNDP ösztöndíjasaként az USA-ban tanul. A VÁTI-ból kilépve elsők között alapít magánvállalkozást térinformatikával és saját készítésű motoros sárkányával légifelvétel ezéssel kezd foglalkozni. 1989-91 között Master of Landscape Architect oklevelet szerez az USA-ban, majd 1994-ben az MTA Mezőgazdasági Tudományok kandidátusa címét is megkapja. Érdeklődése 1992-ben fordul a regionális Duna-kutatás felé, amely cégének fő profilja lesz nyugdíjba meneteléig. A Duna teljes hazai szakaszának felmérője, a Szigetközben az ún. meanderező változat kidolgozója és a szigetközi vízpótlási alternatívák értékelője.

Dr Gerzánics Annamária

Táj- és kertépítészmérnök, városépítési szakmérnök. Kandidátusi értekezését tájtörténeti témakörben írta. A VÁTI-ban töltött tervezői évek után a szakminisztériumokban dolgozott, főosztályvezető helyettesként vonult nyugdíjba. Tájvédelmi, tájtervezési és területrendezési témakörében oktatói tevékenységet folytatott. Többek között ő látta el a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet TRT és a balatoni vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek megbízói feladatait, koordinációját. 2010-ben bekövetkezett vörösiszap-katasztrófát követően részt vett az újjáépítési és rehabilitációs feladatokban. A VÁTI-s években „Kiváló ifjú mérnök”, vállalati nívódíj, majd 2007-ben Pro Régió díj, 2012-ben „A köz szolgálatáért” érdemjel arany fokozata, 2013-ban az Ormos Imre emlékérem kitüntetettje.

Dr. Csima Péter

Csima Péter 1972-ben diplomázott és 2013-ban történt nyugdíjazásáig – oktatóként vett részt a tájépítészmérnök képzésben. 1992-től a Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék alapító tanszékvezetője volt. 2000-től habilitált egyetemi tanár. 1983-ban kandidátusi tudományos fokozatot, 1977-ben a KÉE-n, 1984-ben a BME-n egyetemi doktori címet szerzett. Kidolgozta a tájépítészmérnöki szakon a települési és a térségi szintű tájtervezés oktatásának tematikáját. A „Tájvédelem és tájrehabilitáció” szakirány képzésének kidolgozója, húsz évig irányította a szakirányos képzést. Oktatóként, kutatóként, mérnökként egyaránt sokat tett a magyar táj védelmének ügyéért. Kiemelkedő szerepe volt a táj-terhelhetőség kutatásában és az egyedi tájértékek felmérése módszertanának kidolgozásában.

Nemes Zoltán

Nemes Zoltán 1973-ban végzett. Elméleti ismereteit továbbfejlesztve 1993-ban környezettervezési szakmérnöki, 2004-ben környezetvédelmi-igazgatási szakmérnöki diplomát szerzett. Több évtizedes, sokrétű tervezői tevékenysége minden részletében szorosan kötődik a táj, a város, a közösségi terek és a közvetlen lakókörnyezet arculatának, funkcionális és esztétikai tartalmának kialakításához. Széleskörű szakmai tudása révén számos településrendezési és regionális szintű fejlesztési tervnek meghatározó szakági tervezője, melyek közül kiemelkedik a Budapesti Agglomeráció Rendezési Terve. Megvalósult kerttervezői munkájának magas színvonalát dícséri pl. a Szentendre Szabadtéri Múzeum, a Dohány utcai zsinagóga előtti tér, a Fővám tér.

Komlósné Hlatky Katalin

Komlósné Hlatky Katalin 1980-ban végzett a KÉE táj- és kertépítész szakán. Közel negyven éves, sokrétű tervezői tevékenysége minden részletében szorosan kötődik a városi táj funkcionális és esztétikus kialakításához. Szakmai tevékenységét a Budapesti Városépítő Tervező Vállalatnál kezdte, az 1980-as évek második felében az Általános Épülettervező Vállalat kert- és tájépítész tervezője, majd a FŐKERT parktervezési csoportvezetője és építésvezetője. 2000-től a Ligetterv Környezettervezési Bt alapító tagja és tervezője, 2005 óta a Lépték Terv Tájépítész Iroda vezetőségi tagja. Több évtizedes szakmai munkájának eredménye a „Budapesti zöldkalauz” c. 2001-ben megjelent könyve, amely több mint 300 parkot, fásított teret átfogó ismeretanyag teljes képet nyújt a főváros közkertjeiről, közhasznú zöldfelületeiről.